Civilizációk összecsapása Magyarországon
Huntington lassan évtizedes - azóta fényesen beigazolódott - munkája szerint a különböző kultúrák összecsapása történelmi realitás. Tény; s mint olyan, nehéz vele vitatkozni.
Művében lépésről-lépésre kibontja, hogy a bennünket körülvevő kultúrák miként alakultak ki, mely mag-államok köré csoportosulnak. Ezt tovább nem is részletezném, akit érdekel, olvassa el ezt a remek könyvet.
Huntington szerint két civilizáció, ha szoros kapcsolat áll fenn közöttük, óhatatlanul is konfliktushelyzetekbe keverednek egymással. Ennek oka végtelenül egyszerű, az eltérő kultúrákban eltérő preferenciarendszer alapján értékelik a jó-rossz, helyes-helytelen relációkat. A Nyugat legjelentősebb értéke, az individualizmus sokadrangú szempont mondjuk a kínai vagy az indiai civilizációban.
Mi köze ennek Magyarországhoz?
Nos, hazánkban jelenleg három civilizációhoz tartozó emberek élnek együtt. Ezek a következőek:
- Davosi civilizáció
- Nyugati (magyar) civilizáció
- Hindu (roma) civilizáció
Természetesen többen is megtalálhatóak, de ők játszák a főszerepet az ország életének alakulásában. Lássuk kissé részletesebben a fenti három csoportot.
Davosi civilizáció
Huntington művében megemlít egy Davosi kultúrának keresztelt jelenséget, egy nemzeteken, határokon átívelő vezetői réteget. (http://www.britannica.com/EBchecked/topic/1357503/cultural-globalization/224991/Davos-culture)
Ez nem más, mint a világ vezető pénzügyi-politikai hatalmasságainak gyűjtőfogalma, tulajdonképpen a globalizáció maga. Erre a kultúrára jellemző a nemzeti identitástudat teljes hiánya, a hozzátartozó emberek gyökértelensége, illetve a gyökereik tudatos megtagadása. Ez, a határokon és nemzeteken átívelő vezetői réteg azonban magáévá tette szülőkultúrájának, a Nyugati civilizációnak legfőbb erejét, a szervezett erőszak és az érdekérvényesítés képességét, viszont hiányoznak belőle azok a morális fékek, amelyek az eredeti civilizációt – ha csekély mértékben is – de gátolták. Történelmi előzménye ennek a rétegnek talán a késő középkori arisztokrata rétegekben keresendő, akik franciául kivállóan megértették egymást, feküdtek a birtokaik akár Magyarországon, akár a Loire völgyében, de a hazájuk köznyelvét nem beszélték.
Nyugati civilizáció
Korábban Nyugati Kereszténységnek, mostanság, a deszekularizáció lezárultával Nyugatinak nevezett civilizáció mag-országai az USA, UK, Franciaország, Németország, Itália. A civilizáció jellemzője az erőteljes individualizmus, az ebből eredő emberi jogok tisztelete, a demokrácia, mint politikai berendezkedés. A rendszer gyengesége pont az individualizmusban keresendő – annak ellenére, hogy az egyik legerősebb katonai potenciállal és érdekérvényesítő képességgel bíró kultúra – de ennek kitárgyalása most nem tisztünk. A magyarországi változata ennek a kultúrának kiegészül egy erős „egyedül vagyunk” érzéssel, illetve jó adag – kétségkívűl jogos – történelmi sérelemmel. Mivel hazánk a Nyugati és az Ortodox civilizáció határvonalán fekszik, régebben pedig a Nyugati és az Iszlám törésvonala húzódott felénk, könnyű belátni kényes helyzetünket. Ennek ellenére a magyar civilizáció mindig is toleráns és nyitott maradt. Kevesen tudják, de 1428-ban Európában talán először Luxemburgi Zsigmond adott menlevelet a cigányságnak!
Indiai civilizáció
Huntington szerint az Indiai civilizáció közvetlen elődje volt a Hindu civilizáció. Mivel a cigányság ezen kultúra létezése alatt szakadt ki az anyaországból ezért a kultúrájuk ehhez viszonyítható. Ők is, mint minden zárvány, diaszpórában élő népcsoport (zsidók, csángók, dunai svábok) nagyon lassan változtatják szokásaikat. Tulajdonképpen egy, a nyugati társadalomtól alapjaiban különböző kultúra több száz évvel ezelötti zárványáról van szó. Legnagyobb különbözőségük az, hogy alapjaiban egy kollektivista társadalmi berendezkedésről van szó, ellentétben a Nyugat individualizmusával.
Civilizációk a magyar társadalomban
Jelenleg a magyar társadalom megoszlására hármas tagolódás a jellemző. Fellül egy szűk vezetői réteg, akik mindannyian az un. Davosi kultúra reprezentatív mintapéldányai.
Középütt az eredendően Nyugati civilizációba tartozó középréteg. Ők azok, akik fenntartják és működtetik a gazdaságot, az országot.
Legallul található egy széles, szegény réteg, amely nem járul hozzá az ország kiadásaihoz, inkább generálja azokat. Ennek a mélyszegénységben élő rétegnek természetesen nem az összes tagja roma nemzetiségű, de arányaiban a romák fellülreprezentáltak ebben a csoportban, illetve a romáknagy része ide tartozik. Hogy mi okozza ezt a szegénységet, mik a kitörési pontok, helyes stratágiák, azon naphosszat lehetne vitatkozni, ennek kibontása nem mostani eszmefuttatásunk célja.
A probléma
Tegyük fel, hogy isteni csoda történik, és eljő a tejjel-mézzel folyó kánaán. Bárány és oroszlán együtt énekel, stb. Mi lesz akkor? Vajon a gazdasági jólét elégséges-e ahhoz, hogy egy alapjaiban különböző kultúra gyermekei megváltozzanak? Úgy tűnik, hogy a Nyugat által preferált értékek átvétele nélkül is lehetséges gazdasági fellendülést elérni (ld: Kína, Japán, Taivan, Oroszország) Egy erősödő gazdaság önbizalmat ad, tehát egy gazdagodó cigányság egy magabiztosabb cigányságot fog jelenteni. Ekkor az eltérő alapnormák miatt a feszültség megmarad majd, de egy jóval alacsonyabb, kezelhető és tolerálható szinten. Mindenki boldog, sokszínű és multikulti.
De sajnos az isteni csodák saját erő nélkül vajmi ritkák. (vö: Segíts magadon, Isten is megsegít) Ki kéne kászálódni a gödörből, de ehhez Isten csak gyökereket teremt a falba, azokat megragadni már nekünk kell. Viszont a fejlődés nem fog menni azok nélkül, akiket ki kell emelni a mélyszegénységből. A nyugati civilizáció alapvető normáin szocializálódott szegények számára van esély, hiszen, ha lehetőséget, támogatást kapnak, akkor mindent megtesznek majd azért, hogy elérjék a számukra megfelelő szintet. DE! Fel kell tennünk eszmefuttatásunk egy alapvető kérdését:
Akar-e egyáltalán egy olyan, eltérő civilizácós normákat valló nép alkalmazkodni a mi értékrendünkhöz, akiknek az alapvető fogalmi készlete az értékekről nem egyezik azzal, amit mi üdvösnek vélünk?
Ezt egyenlőre senki nem tudja, mert semmiféle tanulmány nem készült ebben az irányban. Bár végül is a lehetőségek nem túl bonyolultak. Vagy igen, vagy nem. Ha igen, akkor semmi gond, csak lehetőséget kell teremteni, és menni fog a dolog.
De sajnos az elmúlt évek (évtizedek, évszázadok) nemzetközi tapasztalata azt mutatja, hogy nem, a cigányság nem akar kilépni eredendő civilizációs kereteiből, nem akar hasonulni a nyugati értékrendhez. Mint ahogy a kínaiak, mohamedánok, ortodoxok (oroszok) sem akarnak, csak nekik megvan a saját földrajzi lokációjuk, ahol élnek, ellentétben a romákkal, akik a nyugati civilizáció felségterületén helyezkednek el.
Ebből következik, hogy csak kényszer hatására lehet velük elfogadtatni egy tőlük idegen normarendszert. A kényszer mibenlétéről, eszközeiről, kívánatos mértékéről megoszlanak a vélemények, egy másik posztban ezt is kivesézzük majd. Most az a kérdés, KI fogja ezt kikényszeríteni?
A jelenlegi demokratikus berendezkedési rendszer nem köti a társadalommal szembeni teljesítéshez a társadalomtól kapott jogokat, azokat automatikusan és feltétel nélkül kiterjeszti mindenkire. Ennek történelmi okai vannak. Szerintem ez nem helyes, de ezt is majd máskor fejtem ki. Viszont ez azt jelenti, hogy egy szegény, segélyeken élő ugyanakkora beleszólással bír a politikába, mint egy középosztálybeli.
A társadalomban a legnagyobb érdekellentétek azonban a piramisban egymással szomszédos rétegek közt feszülnek. A vezetőréteg és a középosztály, illetve a középosztály és a szegénység között. Ez kísértetiesen hasonlít a marxista osztályelmélethez, de van egy markáns különbség. A marxizmus egy civilizáción bellüli osztályok egymásnak feszüléséről szólt, itt pedig különböző civilizációk normák harca zajlik. A davosi kultúra vezetői úgy tudják uralmuk alá hajtani a valóban termelő tömegeket, hogy felsorakoztatják ellenük a piramis alján lévőket. Mindezt a liberalizmus, az egyenlőség, a PC és a demokrácia nevében és álarcában, és az általuk ellenőrzött pénz, gazdaság és vagyon felhasználásával.
Természetesen itt senki ne gondoljon ódon kastélyok pincéiben, vagy luxushotelek halljaiban összejövő titkos társaságokra (http://konteo.blog.hu/2009/05/04/a_bilderberg_csoport ) inkább trendekről, jól felfogott egyéni érdekek tömegéről van szó! Magyarország tehát nem egyéb, mint két civilizáció csatatere, amiben egy elmaradott, nem-európai néptömeget mint eszközt használnak fel.
Megoldás?
A rendszerből következik, hogy bellülről megdönteni szinte lehetetlen. Hiszen ahhoz, hogy gyökeres reformok történhessenek – pl: szavazati jog nettó adófizetéshez kötése – alkotmánymódosítások mellett a jelenlegi civilizációs hatalmi tömbök bevett szokásaival és érdekeivel is szembe kell szállni. Ez pedig akkora erő, hogy egy olyan kis nemzet, mint a magyar csak akkor tud meglépni, ha szinte teljesen egységes, társadalmának döntő többsége egyöntetűen akarja ezeket a változásokat, és képes illetve hajlandó áldozatokat hozni ezért. A másik út az erőszak útja, ami – egyesek romantikus elképzeléseivel ellentétben – a jelen Európájában nem alternatíva.
Van-e most Magyarországon olyan politikai erő, amely hitelesen képes felvállalni azt, hogy hazánk a Nyugati Keresztény kultúra része, hogy ez a kultúra az elesettek támogatásánek eszményén kívül a segíts magadon, Isten is megsegít” elvére épült, ezen elv által lett naggyá?
Nem csak felvállalni és képviselnie kell ezt a nézetet, hanem olyan formában tálalnia, hogy azok, akik magukat ehhez a civilizációhoz tartozónak vallják, belássák ennek a harcnak a sorsszerűségét és elkerülhetetlenségét. Meg kell értenie az embereknek, hogy a történelem nem ért véget, a civilizációk harca itt és most zajlik, körülöttünk, velünk és általunk. Hogy az igazi ellenség nem mindig az, akit látunk, mert a csürhét ravasz bábjátékosok, arctalan szervezetek és könyörtelen nagyhatalmi érdekek mozgatják.
A harc ugyan nem fegyveres felkelésben és lövöldözésben fog megnyilvánulni (ha mégis, akkor Isten irgalmazzon!) de ugyanolyan kemény, kegyetlen és könyörtelen lesz. Csak itt nem az életedet kockáztatod, hanem a saját és gyermeked, unokád szabadságát.
