Afgánok lövöldöztek egymásra. Ez nem is lenne hír, ha az esemény valahol Kandahar kies utcáin, nem pedig Budapesten történt volna ma hajnalban.

Az idegen ugyebár szép, ezt tudjuk a liberálisok óta. A különböző - egymástól gyökeresen, alapjaiban eltérő - kultúrák teljesen egyenrangúak, őket megbecsülni kötelesség, sőt, egyenesen az emberi lét minimuma. Még akkor is, ha a kölcsönösség a nevezett kultúrában nyomokban sem fellelhető. Ha egy kislány csadorban jelenik meg az iskolában, az kultúrális másság, azt el kell fogadni, különben nácirasszista kirekesztő vagy. Ha napi öt alkalommal imádkozik Allahhoz, azzal sincsen semmi baj. Ha a hit egyértelmű része a dzsihád, a keresztények elpusztítása, vagy erőszakos térítése, akkor azt most el kell fogadnunk, vagy sem? Persze liberális barátaink szerint a végtelenségig tolerálnunk kell. De vajon hol van a tolerancia határa?

Toleráljuk-e a vallási bíróságokat?

Toleráljuk tizenéves lányok kényszerházasságát?

Toleráljuk a becsületgyilkosságokat?

Az afgán kultúra erőszakban, vérben és halálban oly bővelkedő születése rányomta a bélyegét a helyiek mentalitására, és ezt nem lehet levetkőzni. Ott, a kaukázus zord hegyei között az erőszak a mindennapok része, bevett módja a nézeteltérések és konfliktusok kezelésének. Tehát az afgán kultúra része. Akkor ez a mostani lövöldözést miért vizsgálja egyáltalán a rendőrség? Hiszen ők nem tettek mást, csak az afgán kultúra szokásai és hagyományai szerint rendeztek egy konfliktust. Tehát itt most nem bűncselekmény történt, hanem az afgán népszokások továbbélése, és gyakorlása!