Nagyszüleim háza idén lesz 80 éves. Nagymamám oda is született, Nagyapám később nősült az öreg falak közé. Az öreg épület sok vihar kiállt, a háborúban például a hálószobában voltak az oroszok, a fészerben a németek, a család meg a kertben a szilvafa alá ásott bunkerben. Aztán, ahogy nőtt a família, egy oldalszárny is hozzá lett csapva az épülethez. Ez a "friss", alig negyven éves bővítmény lett eladva a minap.
Cigány család költözött oda. Nagymamám szegény teljesen kétségbeesett, Nagyapám csitítgatta. "Nem rossz emberek ezek, ne aggódjál már" - mondogatta. Lement a felújítás is, az ilyenkor szokásos ramazurival egyetemben. Az öregek nem szóltak semmit akkor sem, amikor éjszaka dolgoztak a házon, mert a nappal forgalmas környék miatt a feketemunkások ellenőrzéstől tartottak. Nem problémáztak a gázbevezetés mizériáin sem.
Akkor már furcsán ráncolták a szemöldöküket, amikor a kedves szomszédok "megkívánták" az egyik kertben lévő meggyet, és ha már így esett, nosza, szedtek is egy füleskosárnyival belőle. Ezt ugyanis lopásnak hívják felénk, de ez még nagy jóindulattal belefér a "kultúrális jellegzetességek" kategóriájába.
Van a szomszédoknak három loncsos, falurossza típusú kutyája. Ezekből a dögökből kettő kiszökött a minap. Ordenáré ramazurit csaptak, álló nap a bicikliseket hajtották, az autók között ugráltak. Mivel az út igencsak forgalmas, hiszen egy nagy ipari terület felé vezet, szinte csoda, hogy nem történt baleset.
A kutyák estére visszamentek, a család észre sem vette a kalandot.
Másnap Nagypapa átment, hogy szóljon, kerítsék be a kutyákat, mert a másik szomszédnak 25 000 forintjába került, hogy a kutyája lelökött egy biciklist az árokba. Az emberrel beszélt éppen, mikor a feleség kiállt a teraszra, és ordenáré módon üvöltözni kezdett.
A termetes asszonyság azt nehezményezte - nem éppen irodalmi stílusban - hogy a szomszédság származásuk miatt kirekesztő velük szemben, és hogy a kutyáikat is meg akarják ölni, és különben is menjenek a picsába!
Nagyapám nem szólt egy szót sem, csak hazament, és azt mondta Nagymamának:
- Igazad volt, ezek is csak ugyanolyanok, mint az összes többi!
