895 - Honfoglalás körüli csaták, eredménye Magyarország megalakulása
1642 - Angol polgári forradalom, eredménye a modern Anglia és tágabban a parlamenti demokrácia megszületése
1775 - Amerikai függetlenségi háború, eredménye az USA születése
1861 - Amerikai polgárháború, eredménye a ma ismert USA születése
1848 - 1861 - Kiegyezés, eredménye a Monarchia születése
1920 - Forradalmak, eredménye a Horthy korszak születése
1945 - Vesztes világháború, eredménye a Rákosi korszak születése
1956 - Forradalom majd az eltiprása - eredménye a Kádár korszak
Mi a közös a fenti eseményekben? Az, hogy mindegyik egy-egy korszak kezdetét, egy új államforma kialakulását megelőző véres harcokat, nagy társadalmi változásokat hozó küzdelmeket jelöl. A listát lehetne még folytatni hosszan, de egy esemény mindenképpen hiányozni fog belőle. 1989. Amit mi "rendszerváltás" néven ismerünk, és rendkívül büszkék vagyunk arra, hogy vér és harcok nélkül sikerült abszolválni. Meg is lett az eredménye, nem történt igazi váltás, azok az emberek, azok az erők uralják a mai napig országunkat, akik egykoron vagy az állampárt prominensei voltak, vagy pedig az ő köpönyegükből kibújt ál-ellenzékiek.
Minap olvastam egy cikket, sajnos már nem emlékszem, hogy mely fórumon, de egy mondat megmaradt bennem. "A Kádár rendszer vérben született" - hangzott a szörnyű vád! Igen, vérben született, de minden új rendszert vérrel kell megváltani! A mai kapitalista-kommunista Kína a Tienamen téri vérfürdőből kapott szárnyra. Nálunk nem volt ilyen, nem is ért véget a kádári korszak, csak mutálódott. A Kádár rendszer megváltotta a létezés jogát, a Harmadik Köztársaság nem.
Felvetődhet a kérdés, hogy miért kell az erőszak, miért nem lehet felvilágosultan, "modern" módra intézni ezt?
A válasz egyszerű, és az emberi természetben keresendő. Az átlagembert nem érdekli a politika. Azt szeretné, hogy meglegyen a gulyás a kommunizmushoz, a hétvégi ház, az autó meg a kiskert, legyen gorenje meg hifi. Ha ez megvan, akkor nagy ívben leszarja a politikacsinálók úri huncutságait. Mit érdekli őt néhány öltönyös-garbós értelmiségi fájdalmas ömlengése, és egyáltalán, miért is érdekelje?! Egy békés átmenetből semmit nem érzékel a maga bőrén, azt nem érzi sajátjának,mint ahogy nem is a sajátja. Ha azonban esemény van, harc, szenvedés, halál, a kisember máris személyesen lesz érintett a változásban. Nem fog harcolni - azt meghagyja az izgágáknak - de részese lesz az eseményeknek.
Azonban nem is az kell, harcolnia, hiszen az a természetes, hogy a társadalom nagy része meghúzódó, szürke tömegből áll. A legfontosabb, hogy személyes ismeretségi körében is lesznek mártírok, áldozatok. Innentől kezdve Kovács István kisnyugdíjas nem tud majd lelkiismeret-furdalás nélkül sóvárogni a 80-as évek után, mert mindig eszébe fog jutni a szomszéd Józsika, meg a pesti Misi gyerek, akit agyonlőttek még 89-ben a forradalomkor. Innentől nincs visszatérés az előző rendszerhez, mert az átlagember nem tud azonosulni ismerősei, rokonai gyilkosával. A régi rendszernek ekkor lesz végérvényesen vége, még akkor is, ha a forradalom elbukott. A kisember fordult el tőle, a szürke, arctalana tömeg, a csendes, de annál konokabb erő.
Ezért szükséges, hogy a Szabadság fájának gyökerét mártírok vére öntözze!
