Hát, a mai nap sem múlik el egy kis kísértetjárás nélkül. A kommunizmus kísértete ma már nem Európát lengi be, hanem csak kis hazánkat, de ezt olyan utánozhatatlanul áporodott szaggal teszi, hogy az már hungarikum. A Heti Válasz hasábjain egy érdekes lista látott napvilágot.
http://www.hetivalasz.hu/cikk/0906/allambiztonsag_tartotisztek
Nem besúgók, nem szerencsétlen kényszersorozottak, a Pártot bellülről bomlasztók gyülekezete, hanem olyan emberek neve szerepel ezen a listán, akik irányították az ügynököket, akik olvasták azokat a bizonyos jelentéseket. Ez, véleményem szerint még az elöbbinél is aljasabb dolog. Mert amíg az ügynökséget így-úgy lehet "szerecsenmosdatni", arra már végképp nincs bocsánat, ha valaki önként és dalolva egy idegen ország megszálló hatalmának szolgálatába szegődik. Ez nem volt kötelező, nem a szakmai előrelépéshez kellett, ez maga volt a szakma. Tetszett volna asztalosnak menni! Ezt igazolni nincs erkölcsi alap. Rendben, most egy pillanatra lépjünk túl ezen, ügynökök voltak, tartótisztek voltak, fogadjuk el, hogy minden rendszernek vannak kiszolgálói. A lista gyomorforgatóbb része az az egy-két mondatos, dőlt betűvel szedett megjegyzés, ami ezen urak jelenlegi foglalkozására utal. Egyiknél sem olvashatjuk, hogy munkás, alkalmazott, ne ad'j Isten, elítélt. Mindannyian komoly egzisztenciával rendelkeznek, (zömmel állami forrású) nagy vagyonok felett diszponálnak. A fő probléma azonban továbbra sem ez - hiszen kapitalizmus van, bejött az élet - , hanem az az egyszerű tény, hogy ezek az emberek mind az Antal, mind az MSZP, mind pedig a Fidesz által fémjelzett kormányok alatt kapaszkodtak ilyen magasra. Ez olyan szintű összefonódást mutat, ami világosan láttatja velünk azt, hogy a mai politikai paletta - jobbközéptől az egykori liberálisokon át a baloldalig - valójában ugyanannak a hidrának a fejei. Egy olyan hidrának, amelynek a teste az elmúlt hatvan év alatt hízott kövérre. A hidra fejei látszólag marcangolják egymást, emberek, apróbb-táasabb érdekcsoportok felemelkednek és elbuknak. Ezek valós konfliktusok, valós áldozatokkal, de mind ugyanannak a csoportnak a belharcai. (lásd:
http://jobbikgyor.blog.hu/2009/06/30/vihar_a_biliben_bili_a_viharban) Ezek az események nem bizonyítanak mást, mint azt, hogy az úgynevezett rendszerváltozás valójában csak kissé megrengette, egy hangyányit komplikáltabbá tette a hidra dolgát, de korántsem lehetetlenítette el, sőt! A dög erőre kapott, összenőtt külföldi testvéreivel, és most minden korábbinál mélyebbre eresztett karmokkal kapaszkodik a mocsárhoz, amiből vétetett. Nem lehet a fenti lista egyik tagját sem hibáztatni abból a szempontból, hogy ők pontosan azt tették, amit a civilizációjuk elvárt tőlük. Azt azonban senki ne felejtse el, hogy ez az identitás egy döntésen alapul, és az eredeti közeg megtagadásával jár! Azok azonban, akik nem tartoznak közéjük joggal háborodnak fel, joggal szorul ökölbe a kezük, ha azt látják, egy tőlük idegen, értékrendjüket semmibe vévő réteg gazdagszik azon javak által, amelyeket tőlük zsákmányolnak. Ha pedig emellett ilyen szemérmetlenül szembeköpik azokat az elveket és ideológiai mázakat is, amelyeket ők maguk emeltek piedesztálra, a harag csak fokozódik. Egészen addig, amíg nem jön egy Herkules, aki nem csak levágja a hidra fejét, hanem ki is égeti a csonkokat. Csak attól tartok, kurva büdös lesz, ha az a nagy dög elkezd majd itt rothadni...
