Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy dolgos, istenfélő család.
Apa fát vágni járt, kereste a mindennapi betevőt.
Anya otthon volt, mosott - főzött - takarított, vigyázott a gyerkőcökre. Nem keresett pénzt, de Apa tudta, hogy a munkájára épp oly nagy szükség van, mint az övére.
Ott volt aztán Béla, Pisti, Józsi, meg a kis Kati.
Éldegéltek szépen, békességben, tisztességben. Jól beosztották a pénzt, amit Apa hazahordott. Jó részét Anya költötte el ugyan, de mindenkinek jutott meleg étel, ruha, néha egy-egy kis apróság. A gyerekek minden nap kaptak egy szem cukorkát. Néha oda-oda sandítottak a zacskóra, de tudták, hogy ennyi jár.
Egyszer aztán külhoni deák érkezett hozzájuk. Apa beszállásolta, Anya étket adott elébe, a gyermekek meg csillogó szemmel hallgatták a deak meséit.
Távoli családokról mesélt, olyan helyekről, ahol mindenki annyi cukrot eszik, amennyit akar, és az Apák és Anyák nem hatalmaskodnak a gyerekeken, hanem mindenki szava egyformán számít. A deák másnap elköszönt, de a szavai nagy soká cirköltek még Béla, Pisti Józsi és Kati fejében.
Szóvá is tették egy szép vasárnapi délután. Lettek nagy vita belőle, de aztán Apa - mivel szerette a családját - úgy gondolta, hogy megpróbálhatják ők is ezt a deák módit. Főként, miután Pisti kijelentette, hogy már mindenki, még a szomszéd Müllerék, meg a Prekovicsék is így csinálják.
Nosza, így lett, onnantól változott a rend. Mikor Apa hazavitte a pénzt, megszavazták, mire költsék. Apa új fejszét akart, mert a régi kezdett kicsorbulni, egyre nehezebben vitte a fát.
Anya új köntös szeretett volna, a gyerekek pedig még több cukorkát. Anya osztott-szorzott, és megegyezett a gyerkőcökkel, hogy minden nap palacsintát fog sütni, ha megszavazzák az új köntöst. A gyerekek beleegyyeztek, mert szerették a palacsintát, jól ment a napi egy doboz cukorhoz.
Meg is kapott mindenki mindent, csak Apának nem jutott fejszére.
Így ment ez néhány hétig.
Apa alig bírta a munkát, egyre kevesebb pénzt tudott hazahordani. Béla és Kati elhíztak, Pisti és Józsi esténként alig bírt aludni a fogfájástól. Anyának volt ugyan szép új köntöse, de az egyre kevesebb pénzből mind kevesebbet tudott költeni ő is.
Aztán egyszer Apának eltörött a fejszéje, és nem lett se cukor, se palacsinta, és a köntös is szakadozni kezdett.
Apa pedig elhatározta, hogy agyon fogja ütni a külhoni deákokat...
