Széles kapu, széles út – néhány gondolat a Fidesz elvhűségéről
Az egy zászló – egy tábor bomolni látszik. Kicsit merész állításnak tűnhet mindez annak fényében, hogy a Fidesz épp most nyerte meg az EP választásokat, méghozzá akkora arányban, hogy az egész Európában egyedülállónak számít. A repedések a monoliton azonban már látszanak, és noha most még hajszálvékonynak tűnnek a hajnali fényben. A kormányzás hidege-meleg megteszi majd a magáét, és darabjaira hullik a talmi módon csillogó tákolmány.
A Fidesz ugyanis folyamatosan, elvtelenül és gátlástalanul váltogatja az identitását, épp úgy mint más a köpönyegét. A kis, mindennapi hazugságok és lopások felett hunyjunk szemet nagyvonalúan, hiszen ki emlékszik már a bányákra, szőlőkre, Ezüsthajókra, miközben lenyúlják az MVM-et, a pécsi buszokat és völgyhidakat, szántóföldi alagutakat! De azért akadnak páran, akik emlékeznek. A nagyobb rossz nem teszi meg nem történté a kisebb bűnöket!
Tekintsük át nagyon röviden az elmúlt évtizedek ideológiai kalandozásait:
„A Fidesznek igenis van elvi kiindulópontja... a modern XX. század végi liberalizmus
– Orbán Viktor”
1988 – 1995 Fiatal Demokraták Szövetsége
Liberális-radikális éra, avagy a lelkes kezdetek.
Ebben az időszakban a Fidesz radikális és liberális értékrendet képviselt. Orbán Viktor emlékezetes beszéde Nagy Imre újratemetésén forradalmi lépésnek tűnő mozzanat volt. A minap nyilvánosságra hozott – bár korábban is sejthető – ügynöklisták fényében valószínűtlennek tűnik, hogy az MSZMP ne ismerte volna a jó előre a beszéd szövegét. A párt képviseltette magát a Kerekasztal tárgyalásokon (Orbán Viktor, Kövér László, Fodor Gábor). Ez a mindenféle legitimációt nélkülöző tárgyalássorozat, ami lerakta a magyarországi változások alapjait, nem tekinthető egy valódi, elvhűen radikális és liberális párt eszmerendszerével összeegyeztethetőnek.
„Ha a választásokon csak pártok indulhatnak - amit helytelenítenék -, akkor kényszerűségből talán létre fogunk hozni egy választási pártot, amit azonban a választások után sürgősen feloszlatunk." [...] "A hozzám legközelebb állók, Kövér László és Fodor Gábor velem együtt egyfajta szociálliberális meggyőződésűek. A Századvég című lapunknál ugyanakkor dolgoznak olyan reformkommunista szerkesztők is, mint Stumpf és Wéber Attila . Őket változatlanul barátaimnak tartom, de egyszersmind politikai ellenfeleimnek is
– Orbán Viktor, HVG, 1989. augusztus 26”
1995 – 2003
Fidesz – Magyar Polgári Párt
A Konzervatív fordulat, avagy az első köpönyegcsere.
1994 nagy zakót hozott a Fidesznek. Ekkor tudatosult többekben, hogy a liberális vonulat nem jelent megfelelő mozgósító erőt a kormányzás megragadásához, márpedig Orbán Viktornak ez kizárólagos célja volt már akkor is. A „konzervatív fordulat” volt az első, amikor a Fidesz hajója gyökeresen új irányba fordult. Ekkor többen távoztak a pártból, többek között Fodor Gábor. (aki aztán persze hamar megtalálta az alkatának leginkább megfelelő alakulatot, de ez már egy másik történet) A mondás szerint „aki fiatalon nem liberális annak nincs szíve, aki idős korában nem konzervatív, annak nincs esze” Való igaz, az emberek felnőnek, módosul a gondolkodásuk, világnézetük, de nem egyik napról a másikra! (most tekintsünk el Pál apostol példájától, mert nem valószínű, hogy Orbánékat a Szentlélek térített volna jobb belátásra. Ha földöntúli erőt keresünk az események mögött, maximum a Mammont találhatjuk ott.) Itt pedig egy fellülről vezérelt, komoly hatástanulmányokkal és politikai számításokkal megtámogatott világnézeti váltás következett be.
Az akció sikerült, a Fidesz (többek között az MDF-el szorosan együttműködve) kormányra került.
„...összességében az MDF egy olyan elkorhadt, régi világot képvisel, ami soha többé nem fog Magyarországra visszatérni. – Orbán Viktor, pécsi kongresszusa, 1992. május”
2003 – Fidesz – Magyar Polgári Szövetség
Egy a zászló, egy a tábor? – a populista fordulat
A 2002-es választási vereség után ismét gyökeres fordulatot vett a Fidesz erkölcsi-ideológiai világnézete. A hajó most a populizmus gátlástalan vizeire evezett. Jóléti ígéretek tömkelegével bombázták a szavazókat, polgári körök jöttek létre, amelyek szervezetten hajtottak végre civil kezdeményezésnek álcázott akciókat a párt érdekében. Ezzel párhuzamosan a pártvezetés minden hatalma Orbán Viktor kezében öszpontosult, azóta is ő hoz meg minden személyi döntést. Ezzel lezárult az a folyamat, ami az eredeti hattagú testület által irányított liberális pártból egy egyszemélyi vezetéssel kormányzott merev, személyi kultuszra épülő, létezésének egyetlen okaként a hatalom megszerzését definiáló tömörülés lett. A populista fordulat azonban nem jött be, a Fidesz ismét vereséget szenvedett. Hiába, no, az elvtársakat nehéz megverni hazai pályán! Pedig, Isten látja a lelküket, ők mindent megtettek, még Pozsgay Imrét és Szűrös Mátyást is bevették a soraikba, de hiába!
„…vannak-e garanciák arra nézve, hogy az egyházak nem avatkoznak be közvetlenül a politikai életbe, nem gyakorolnak közvetlen befolyást az államra? Ez a kérdés.
– Orbán Viktor Parlamenti jegyzőkönyv, 1991. július 4”
2010-ben, 8 év MSZP-SZDSZ regnálás után, amelynek kártékonyságához csak a Bach-korszak fogható ismét ők következnek majd. Ez nem a Fidesz érdeme, ez az MSZP bukása.
A múlt tükrében mit is várhatunk tőlük?
„Aki ma életkörülményeink gyors javulását ígéri, hazudik... – Orbán Viktor 1993”
Húsz esztendő, ebből négy év kormányzás, három, egymástól lényegében különböző elvi-ideológiai meggyőződés és ugyanazok az emberek. Olyan emberek, akik rezzenéstelen arccal hirdették a liberális-szabadelvű gondolatokat, majd a konzervatív eszmékkel azonosultak, míg végül demagóg, populista ígéretek özönével árasztották el az országot. Az egyetlen, ami állandó a képletben, az a nyers, leplezetlen hatalomvágy.
„A hatalom célja a hatalom maga – George Orwell”
Várhatunk-e ezektől a levitézlett szerencselovagoktól tetterőt, akaratot, jóindulatú, de határozott cselekvést? Képesek-e azok, akik húsz éve a hatalomból és a hatalomért élnek, megmenteni az országot, megtenni azt, amit kell, még akkor is, ha fáj, akkor is, ha személyes érdekeiket sérti? Képesek-e azok, akik húsz éve síkos angolnaként csúsznak bele minden repedésbe, ami egy miliméterrel is közelebb viszi őket az uralkodáshoz, levetkőzni önmagukat, átlépni árnyékukat, és végre egyszer a magyar nemzet sorsára figyelni személyes gyarapodásuk helyett?
Szerintem nem, és erre azok a megtévesztett tömegek is rájönnek majd, akik most úgy várják Viktor királyt, mint zsidók a messiást! 2014-ben el fogja kergetni a népharag őket is, eltűnnek a történelem süllyesztőjében, mindörökre. Happy End?
De Magyarország kibírja-e addig?!
„Senki sem lépheti át a saját árnyékát. Ha egy politikus nem tartja magát korábban kimondott gondolataihoz, s mindig csak a pillanatnyi népszerűségre gondol, eltávolodik egykori önmagától, akkor előbb-utóbb erkölcsileg megsemmisül, kiürül, és zörögni kezd, mint a mákgubó ősszel, ha fújja a szél.
Orbán Viktor – 1993”
